Az 1330-as pápai tizedjegyzékből kiderül, hogy Kalaznó ekkor már templomos hely volt. A török hódoltság alatt elnéptelenedett településen azonban a középkori római katolikus templom is romossá vált, és a német telepesek érkezése idején, 1722-ben már csak alapfalai álltak.
Korabeli egyházi iratokból kiderül, hogy a tisztán evangélikus vallású németekkel újjátelepült Kalaznón rögtön megalakult az evangélikus gyülekezet, és a híveknek imaháza, sőt feltehetően haranglába is volt, hiszen az első harangot 1725-ben vásárolták.
Az újonnan alakult gyülekezet kezdetben Varsád fiókegyháza volt, és csak 1784. május 25-én vált anyagyülekezetté.
Az önálló gyülekezetté alakult kalaznói lutheránusok 1787-90 közt építették a ma is álló, késő-barokk stílusú templomot. A templom a korábbi imaház helyére, a település közepén emelkedő dombra épült, bejáratához íves idomtéglákból álló lépcsősor vezet föl.
A síkmennyezetű belső legértékesebb berendezési tárgya az U alakú oldalkarzat festett mellvédje. Az oltárhoz legközelebbi táblákon kétoldalt az evangélisták, majd az apostolok, az orgona felé eső oldalkarzatrészeken Jézus élete látható.
A második világháborút követő kitelepítések következtében az evangélikus gyülekezet létszáma drasztikusan megcsappant. 1965-ben hívek hiányában megszűnt az önálló kalaznói evangélikus gyülekezet.
A kalaznói anyakönyveket a Gyönk és Környéke Evangélikus Egyházközségnél őrzik.
I. és II. világháborús emlékmű
Az evangélikus templom kertjében 1934-ben avattak fel az I. világháborús emlékművet, Schmidmann László szobrászművész alkotását. Az eredeti német lakosság a kitelepítést, illetve az elvándorlást követően is alkalmanként visszajárt az őseik által emelt templomba. A visszajövetelre elsősorban a konfirmációi ünnepség és esküvők idején került sor. Sokan visszatértek a templomkertben álló világháborús emlékmű 1989. évi felújítására és újra avatására is.
A Helytörténeti Gyűjtemény és Kiállítás német szobájában látható egy eredeti tablókép, az első világháborúban harcolt kalaznói katonákról, kereszttel megjelölve az elhunytakat.
A temető
A II. katonai felmérés Kalaznót ábrázoló térképlapja 1858-ban készült. A térkép szerint a temető fekvése megegyezik a temető mai elhelyezkedésével, a Fő utca megindulása előtt, a főútvonal mentén terül el, bejárata a Kossuth utca elején leágazó kis útról nyílik. A temetődomb alsó részén van a ma használatos temetőrész, a dombtetőn pedig a régi német temető, melyet Nagy Lóránd leírásából ismerhetünk meg:
„A kalaznói német temető a 2005. évben.
A temető teljes területe hat nagyobb egységre osztható, és ott közel 160 db síremlék lelhető fel. A síremlékek között központi helyen 36 db változó állagú, kripta jellegű, márvány anyagú, különféle díszítésű fémkerítéssel határolt síremlék van, melyek a rajtuk szereplő feliratuk szerint a XX. század első feléből valók. A jobb állagú sírok között fekszik további 12db tönkrement, kerítés nélküli, sérült sírhely. E központi elhelyezkedésű síremlékeket három oldalról kősíremlék veszik körül, faragott kereszt, oszlop vagy kőlap alakúak, továbbá kb. 10 db jeltelen, korhadó, rossz állagú fakereszt, és fakeresztcsonk is. A területileg és időben is jól elhatárolódó egységek közötti területeken feltehetőleg fakeresztekkel megjelölt sírhelyek lehettek, amelyek azonban mára nyom nélkül eltűntek. A még fellelhető legrégebbi fa sírjel az 1930-as évekből való. A kő keresztek, ill. kőlap síremlékek jelentős részénél már nem azonosíthatók a sírban fekvő személyek adatai. A legrégebbi síremlék 1763-ból származik. Az aktív temetkezés a XX. század második felében, a németek kitelepítésével lényegében befejeződött, ezt követően csak 6-8 temetés történt. A legutolsó temetkezési időpont a régi temetőben 2003-ból való.
Nagy Loránd kalaznói lakos”
A temetőterület egy részét Nagy Loránd és A Fejlődő Kalaznóért Egyesület bekeríttette 2010-ben.
Emlékoszlop
A dombon lévő temetőhöz felvezető út jobb oldalán lévő ligetben áll a szépen elhelyezett Emlékoszlop, melynek avatása az I. Kalaznói Elszármazottak Találkozója alkalmából, 2005. augusztus 20-án történt.
Az oszlop a kalaznói német családok kitelepítésének, a bukovinai székelyek, és a felvidéki magyarok betelepítésének állít emléket, „A megbékélés és a szeretet jegyében”.
Az oszlop egyik felirata pedig a bukovinai székelyek hűséges papja Elekes Dénes (1901-2003) emlékére készült.
Nagyobb falusi eseményeken az emlékoszlopot megkoszorúzzák.
Állíttatta Kalaznó Község Önkormányzata.
A Fő utca 52. számú ház eredetileg a falu egyik bírája, Ochsz János háza volt.
Az 1945-os telepítéskor az épületet Elekes Dénes bukovinai plébános és családja kapta meg. A lakóház egy részét a plébános fölajánlotta az egyháznak, így annak fele része a katolikus egyház tulajdonába került. Elekes Dénes 2003-ban elhunyt. Az épületet többszörös tulajdonosváltás után teljes egészében a katolikus egyház szerezte meg. 1947 óta a miséket az épület egyik imateremmé alakított szobájában tartják, ez a katolikus imaház.
Az ingatlan a Fő utca egyik meghatározó utcafrontos háza. Magas lábazata, utcafronton lévő nagy ablakai, vízszintes szemöldökpárkánya, homlokzati lizénái, nagy belmagassága, üvegezett verandája, esztergált faoszlopos tornáca a módos gazdák városias, polgárosult építkezési módjának példájaként az épületet Kalaznó építészeti örökségének kiemelten fontos részévé avatják.
Csak az imatermet használják, az épület többi helyisége használaton kívüli. 2020-ban az egyház a főépületet újra cserepeztette.
2013-ban az Imaterem előtt álló öreg harangláb helyett Zakk Mihály új haranglábat készített.
Becker-forrás, patakparti Ösvény
A Fő utca középső szakaszán két gyalogos átjáró van a Petőfi utca felé. Régebben a Fősö átjárót Tűzoltószertári utacskának, az Asó átjárót Tejcsarnoki utacskának nevezték. E két átjáró között mindig volt a Donát patak jobb partján egy „ösvény”, amin ma is végigsétálhatunk, gyönyörködve Kalaznó egyik legszebb részében.
A Fősö átjárónál van a Helytörténeti Gyűjtemény és Kiállítás, az Asó-átjárónál van a Becker-forrás, ami nevét annak idején a közelben lakó Becker családról kapta. „Onnan hozzák a kisbabákat” mondogatták régen a kalaznói német gyerekeknek. A székelyek Kiskútnak is nevezték a forrást. A forrás víztároló kútgyűrűjének téglaburkolatán üldögélve hallgathatjuk a víz csobogását, a kifolyó alatti tégla árok pedig visszaidézi azokat az időket, amikor még minden árok téglából falazott volt Kalaznón.
Információs táblák
Kalaznó építészeti és természeti örökségéről két információs tábla ad eligazítást, melyek a Helytörténeti Gyűjtemény és Kiállítás bejáratánál vannak.
2017-ben megtörtént a legjellegzetesebb kalaznói lakóépületek helyi védelem alá helyezése. Ezekről az információs táblákat még nem helyezték ki az adott épületekre.
Saját anyagok, szemelvények a Helytörténeti Gyűjtemény és Kiállítás Történeti kiállításának anyagából, https://www.kozterkep.hu/10776#vetito=54050
Összeállította: Bodor Katalin, 2021.